3. fejezet----> Az új fiú

Mia

-Nem hiszem el, hogy ezt csinálja mekkora egy cafka! mérgelődtem halkan.

- Ne szomorkodj! Nem barát az ilyen! szólt kedvesen Lucy majd megölelt.

- Mia várj! Kevin kiabált.  

Megfordulok majd olyan gyengéden átölelt, szinte majdnem elolvadtam.

- Minden oké? Sajnálom, hogy ezzel a nővel kibékült és nem téged választott mondta majd elengedett.

- Igen. Kicsit mérges vagyok miatta. mondtam szomorúan.

- Megérdemlik egymást! szólt Lucy mérgesen.

Közben becsöngetnek az órára. 2-3 percet vártunk a tanárra. Mindenki elfoglalta a helyét kivéve Jennyfert, mivel be se jött az órára. Talán jobb is így.

- Ma egy új csoport társ jött. A neve George Beer. mondta Smith tanár úr.

Egy magas barna hajú, barna szemű, babaarcú fiatal fiú lépett be az osztályterembe.

- Sziasztok! köszönt félénken a srác.

Az előttem lévő padba cuccolt le. Láttam Lucy-n, hogy szerelem első pillantásra, bele zúgott. Egész kémián számításokat vettünk. Valahogy nem ment nem bírtam koncentrálni. Egyfolytában azon járt az agyam, hogy miért történt így. Kémia után George odajött hozzánk.

- Sziasztok a nevem George. mutatkozott be nekünk.

- Szia Mia vagyok, ő itt mellettem Lucy. feleltem vidáman.

- Honnan jöttél? kérdezi Lucy zavarában.

- Párizsban tanultam eddig, de a szüleim elváltak és édesanyámmal költöztem ide, mivel itt kapott munkát a helyi lapnál, riporter és úgy döntöttünk ide költözünk. Új város, új élet.

- Mi is úgy jöttünk ide édesanyámmal. mondta Lucy.

- Segítünk beilleszkedni. mondtam kedvesen.

- Örülök, hogy rögtön elfogadtatok.

- Ugyan, tudom milyen rossz így egyedül. mondta Lucy.

- Veled mi a szitu Mia? 

- Nem sok. Ebben a városban nőttem fel.  Jó itt, bár néha dög unalom. A szüleimmel és testvéremmel lakok a külvárosban, elég közel az erdőhöz.

- WOW! Szép helyen lakhatsz! mondta meglepetten George.

- Lesz még óránk? kérdezte Lucy.

- Nekem lesz egy külön órám. szóltam mérgesen.

- Milyen óra? kérdezték meglepődve egyszerre.

-Biológia. feleltem.

- Miért nem jössz el? kérdi George.

-  Nem lehet, nyakamon a felvételi az egyetemre.

- Azta, és hova? Milyen szak? kérdi George.

- Patológusnak mennék, ha felvennének. Több suliba is jelentkeztem. mondom nevetve. Ha végeztem átmegyek hozzád Lucy és mikrobiológiára megcsináljuk az előadást oké?

- Oké, várlak.

PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB..miután végeztem a biológia faktal átmentem Lucyhoz, hogy mit csináljunk és mi legyen a téma körünk az előadásunknak.

- Nah milyen volt a fakt? fáradtan kérdi Lucy.

- Szar, hogy finom legyek. mondtam unottan.

- Mert?

- Semmi különös csak olyan részeket veszünk, hogy a fülem ketté áll. Kínai az egész. feleltem.

- Értem. szólt Lucy.

-Kezdjünk hozzá az előadáshoz! mondtam.

- Oké és mi a téma? kérdi csodálkozva Lucy.

- Mikroorganizmusok kialakulása meg ezek. szólok vidáman.

- Mikroorganizmusok? kérdi viccesen barátnőm.

- Igen azok. válaszolok mosolyogva.

3 órán át dolgoztunk az anyagon, egyszer csak megszólalok.

- Láttam, hogy néztél az új gyerekre.

- Mé? Hogy néztem?

- Mint aki beleesett.

- Nah, bekaphatod a bal bokám.

- Ismerlek. néztem rá kicsit szigorúan.

- Semmi esélyem ellened, de őszintén igen.

- Tudtam én. szóltam önelégülten.

Az előadás befejeztével haza indultam. Vezetés közben még próbáltam feldolgozni a mai napot. Nem értem Jeffrey-t, hogy fogadhatta vissza ezt a nőt. Lucy belezúgott az új gyerekbe. Anyám meg kéne tanulnom, hogy házi nyúlra nem lövünk. A gáz az, hogy pont az kell. Gondolataimba merülve, gyorsan feleszmélek arra, hogy már haza is értem.

MÁSNAP...a suli felé ment felveszem Lucy-t a házuk előtt.

- Szia!

- Szia! Szállj be!

- Mizus?

- Áh semmi hulla vagyok hamarosan felvételi és érettségi.

- Ne is mond! Mikor mész felvételizni?

- Pár nap múlva!

- Szorítok!

- Köszi!

- Mi lesz velünk azután ha felvesznek? kérdezi tőlem Lucy.

- Mi lenne? Semmi. Úgyse biztos, hogy felvesznek.

- Ne légy negatív!

- Meg is érkeztünk. Nicsak kit látnak szemeim! szólok gúnyosan.

- Látom. Ne aggódj nem lesz gond! De te nála jobbat érdemelsz! pl mint Kevin.

- Van nője. mondtam miközben bezártam a kocsi ajtót és elindultunk a bejárat felé, ahol George kedvesen üdvözölt minket.

- Jó reggel csajok!

- Szia! fogadta Lucy a köszönést.

- Hali. mondom álmosan.

- Ma hány óránk lesz? kérdezte Lucy, miközben az órára megyünk.

- 4 lesz szerencsére. felelem vidáman.

- Úgy gondolom 2. óra után elmehetnénk,! javasolta Lucy.

- Jaja. Nem ártana egy kis lazítás. mondtam.

A második óra után lementünk a tóhoz közeli pizzázóba.

- Jó ötlet volt idejönni. szólt George.

- Még Jeffrey hozott ide pár napja mielőtt visszafogadta az exét. mondtam szomorúan.

- Ne gondolj rá egyfolytában! szól rám Lucy.

- Jó, hogy ma be se jöttek suliba nah mindegy.

- George! Lehet egy személyes kérdésem?!

- Persze.

- Szóval öhöm..jársz most valakivel?

- Nem járok senkivel. mondta halkan.

- Lucy veled mi a szitu? kérdi zavartan George.

- Jelenleg nincs kapcsolatom. Az első a tanulás utána a többi. válaszolt Lucy.

- Későre jár mennem kell. álltam fel az asztaltól.

- Okés. hazaviszel? kérdi Georg.

- Persze alap. válaszoltam nevetve.

Miután haza vittem barátaimat bezárkóztam a szobámba majd sírva borultam az ágyamra, totálisan össze vagyok törve.