6. fejezet---> Felvételi az egyetemre 1.

Lucy

Nehezen aludtam el és nem is olyan mélyen mint kellett volna. Kicsit korábban keltem is fel miatta. Lassan az első napsugarak is megjelentek. - Ideje elkezdeni a mai napot! Még most is kicsit izgulok de ez normális gondoltam. Miután felöltöztem és összepakoltam a dolgaim lementem a konyhába reggelizni.

- Jó reggelt anyu! köszöntem neki majd megöleltem.

- Neked is! Izgulsz? kérdezte.

- Kicsit igen. vallottam be mivel anya mindig észrevette rajtam ha hazudok. 

- Nyugi semmi gond nem lesz tudom, hogy ügyes vagy és nagyon sokat tanultál rá. nyugtatott. Sajnálom, hogy pont ma kell mennem Coldwater-be előadást tartani.

- Várj, ma a sulimba tartasz előadást? kérdeztem meglepetten.

- Igen. De már említettem csak biztosan el voltál foglalva a mai nappal.

- Biztos. Pedig szívesen meghallgattam volna. szomorodtam el.

- Elhiszem. De biztosan lesz még alkalmad. vigasztalt anya.

- Biztos. mondtam.

7 órára már mindennel elkészültem és sok sikert kívánva anyától is elköszöntem. A metró megállóban már tömeg volt aki mind a 2 perc múlva érkező szerelvény várta. Miközben a vasút állomás felé mentem újra eszembe jutott George. Majd hirtelen rezegni kezdett a zsebembe a mobilom. - Ez ám a telepátia.-gondoltam. Miután megnéztem láttam, hogy Mia barátnőm keres.

- Szia! szóltam bele.

- Szia! Csak sok sikert akartam kívánni neked mára és persze Kevin is! hadarta a készülék másik oldaláról.

- Köszi, rámfér. válaszoltam.

- Most viszont mennem kell mert kezd az angol történelem. Majd hívj vagy írj, hogy mi volt! búcsúzott barátnőm.

- Persze hívlak és köszi!  Szia! köszöntem el én is.

- Szia! majd ezzel letette.

Éppen odaértem a vasút állomásra mikor bemondták, hogy a Stanfordba induló vonat 5 perc múlva indul. Szerencsére sokat közlekedtem régen vonattal és párszor már erről az állomásról is mentünk anyával a nagyiékhoz így hamar megtaláltam a vonatot. Miután felszálltam már indultunk is.  Kaptam egy SMS-t is George-tól: " Szia! Sok sikert! Írj majd mi volt és,hogy ment! Puszi! George" Visszaírtam neki majd gondolataimba merültem. 

- Szia! Szabad a hely? nézett be egy lány körülbelül velem egykorú.

- Szia! Persze!  A nevem Lucy Richards. üdvözöltem.

- Engem Nora-nak hívnak. Hová mész? kezdte a beszélgetést.

- Stanford-ba az egyetemi felvételire. Te?

- Én is. Milyen szak?  örült meg, hogy én is arra megyek mint ő.

- Politológia. feleltem.

- Én biológiával próbálkozom meg. mondta Nora.

Sokáig beszélgettünk így észre sem vettük, hogy a 3 órás vonatút után Stanfordba értünk. Az egyetemig még együtt mentünk majd a csarnokba szétváltunk.

- Örülök, hogy megismertelek. Sok sikert a felvételidhez! Szia! búcsúzott Nora.

- Én is örülök, neked is! Szia! búcsúztam tőle.

Az egyetem nagyon nagy volt, még az útbaigazító táblák alapján is alig találtam meg azt az előadót ahol a politológiai felvételit tartották. Másfél óránk volt kidolgozni a feladatlapot. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azért ez mégis csak egyetemi felvételi. Utána volt 1 óra szünet és délután jött a szóbeli része. A szünetben összefutottam Nora-val is.

- Szia újra! Hogy ment? érdeklődött.

- Szia! miután nehezen megtaláltam az előadót, azt hittem már könnyű dolgom lesz de tévedtem mert nem voltak épp barátságos feladatok. válaszoltam. Neked?

- Ne is mondd nekem is elég kemény volt. A szóbeli meg most jön még.

- Nah igen. Örültem, hogy újra találkoztunk. Mindent bele a szóbelin. búcsúztam tőle.

- Köszi, neked is!

A szóbeli vizsga kicsivel könnyebb volt azt mondták, hogy körülbelül 2 hónap és megkapom az eredményt. Mivel még volt egy kis időm a vissza útig és az állomás közel volt az egyetemhez, még szétnéztem a várható iskolám környékén. Nagyon szép itt minden. Lassan abbahagytam az álmodozást és indultam az állomásra.

Már a vonaton ülve írtam a mai napról egy üzenetet George-nak, felhívtam Miát majd anyát is és mindent elmeséltem nekik. Ismételt 3 órás út után már a jól ismert Wyoming-i metró állomáson voltam. Egy rövid metrózás után végre hazaértem.

- Szia, megjöttem! szóltam anyának.

- Szia! Elfáradtál?

- Kicsit igen, most ha nem haragszol megyek és lepihenek egy kiadós fürdés után.

- Rendben menj csak! Szia! mondta anya.

Egy kellemes fürdés után már el is nyomott az álom. Hosszú és fárasztó volt a mai napom.

5. fejjezet--->Barátnők napja

Lucy

Kiadós alvás után jókedvűen és kipihenten ébredtem ezen a napsütéses őszi hétvégén. A tegnap esti buli után ugyan még sajog a fejem de már jobban érzem magam így délután átmegyek Miához és csapunk egy barátnős napot. Reggeli után fel is hívtam, de még nem vette fel, a mobilját. - Biztosan alszik még, ha látja, hogy kerestem visszahív.  gondoltam.  Szeret aludni és lustálkodni. Addig tanulok a hétfői felvételi vizsgámra. Nem kellett sokat várnom már csörgött is a mobilom. Mia száma villogott a kijelzőn.

- Szia! vettem fel.

- Szia! Láttam kerestél, mondd!

- Délután ha átmegyek csaphatnánk egy csajos, barátnős napot. Benne vagy? kérdeztem.

- Jó ötlet. válaszolta barátnőm kicsit álmosan még.

- Bocsi ha felköltöttelek nem akartam. mondtam.

-  Nem keltettél fel, csak nem valami jól aludtam. De a délutánba benne vagyok.

- Okés, akkor olyan 2 óra felé megyek. Szia és puszi! köszöntem el tőle.

- Rendben, várlak! Szia, puszi! búcsúzott ő is.

Ebéd után még tanultam, pakoltam majd elindultam Miához. Útközben sokat gondolkoztam mivel kezdjem a beszámolóm George-gal kapcsolatban mivel erre nagyon kíváncsi. Hamarosan meg is érkeztem a házukhoz aminek a fala mint mindig szép sárgán aranylott.

Barátnőm már várt és szaladt is ajtót nekem.
- Szia! Már vártalak! örült meg nekem Mia.
- Szia! Hogy vagy?
- Még élek, igaz sajog a fejem még a tegnapi buli után. Gyere menjünk be!
- Ok, nekem is fáj még. mondom miközben a szobája felé igyekszünk.
A szobájába szokás szerint viszonylag rend volt. Miután leültem az ágyára faggatni kezdett.
- Na nana na....mesélj akkor rólad meg George-ról hogy jöttetek össze? kíváncsiskodott.
- Tudtam, hogy egyből ezzel kezded. mondtam. Tudod rólam, hogy szeretem az amerikai focit mikor múltkor előbb jöttünk el a suliból hazakísért és beszélgettünk. Kiderült, hogy ő is szereti és arra a hétvégére volt 2 db jegye a Denver Broncos és a Kansas City meccsre.
- Az jó és azt is kiderítette, hogy a te kedvenc csapatod a Denver ugye? szakított félbe barátnőm.
- Azt nem tudta meg csak akkor mikor már a meccs kezdésére vártunk. Nah és akkor kérdezte meg, hogy járnék-e vele? meséltem Miának röviden.
- óóóóhhhh....de romantikus! sóhajtotta.
- Hát igen de biztosan Kevin is az csak másképpen. mondtam mosolyogva.
- Van benne valami. mondta elpirulva Mia.
Kicsit még beszélgettünk, kártyáztunk majd lassan indultam haza mert gyorsan elment a délután. Hazafelé azon gondolkoztam, hogy tulajdonképpen magam sem tudom hogyan jöttünk össze ilyen hamar George-gal. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy a házunk elé értem. Bent anya a tv-t nézte a nappaliban.
- Szia kicsim! Milyen volt Miánál?
- Szia! Jó volt nagyon. Csak ott vettem észre, hogy a mobilom itthon maradt. Megyek megnézem kerestek-e.
- Oké. felet anya.
Beértem a szobámba és megállapítottam, hogy a délelőtti rendrakás kevés volt ezért holnap jobban rendet kell raknom mert alig találtam meg a mobilom. Láttam, hogy George keresett.
- Szia! hívtam vissza
- Szia! vette fel.
- Bocsi, hogy nem vettem fel csak itthon maradt a telóm. mondtam.
- Semmi gond. Hogy vagy? Mit csináltál ma? kérdezte.
- Elvagyok. Pihentem készültem a felvételi vizsgámra és délután Miánál voltam.
- Tényleg említetted is, hogy oda mész. Hiányzol! Szerettem volna a hangod hallani. Szeretlek! monda aranyosan.
- Nekem is hiányzol és én is szeretlek! De ha most nem bánod megyek aludni mert álmos meg fáradt vagyok. mondtam álmosan.
- Szia! Puszi! búcsúzott George is tőlem. Szép álmokat!
- Szia! Puszi! Neked is! tettem le a telefonom,.
Amint letettem már el is nyomott az álom.



Másnap reggeli után még átnéztem a felvételi tételeket utána pedig nekiálltam a szobám takarításának. Kora este pedig lazítottam, olvastam és megpróbáltam nem a holnapi felvételivel foglalkozni.