4. fejezet---> Randi Kevinnel

Mia

Pár napja úgy véltem, hogy könnyű dolgom lesz a vizsgán. Nem hiszem, hogy sikerült. Nem elég, hogy kora reggel visszaaludtam, elszakítottam a kedvenc szoknyámat és kis híján elkéstem a vizsgáról. Egyszer csak megszólal a mobilom. Kevin az.

- Szia Királylány! szól kedvesen.

- Szia Hercegem! mondom nevetve.

- Hogy ment? érdeklődik.

- Nagyon nehéz volt! 2 hónap és megkapom a felvételi eredményt! Anatómiai részek voltak a legkönnyebbek!

- Elhiszem. Mi lesz ha felvesznek?

- Költözök, de ez még a jövő zenéje.

A háttérben hallom, hogy nincs egyedül.

- Ne harizz most mennem kell! Este buli a Kígyó kanyarnál. Van kedved eljönni? 8ra érted megyek.

- Okés, addigra bőven elkészülök.

- Szia! Csók

- Szia! Csók.

Még aznap suli után elmentem vásárolni Lucy-val. Az aznapi szerzemények nem nagyon tükrözik a személyiségemet de ha ez kell hozzá, hogy Cooper figyelmét felhívjam magamra és lássa valójában kit vesztett el akkor legyen. Miután végeztünk a vásárlással Lucy-ékhoz mentünk. Lucy-val a kanapén ülve szórakoztunk, beszélgettünk egyszer csak megszólaltam.

- Lucy megvan még a Tarot kártyád?

- Igen. Mert?

- Szerinted? kérdem nevetve.

- Fent van a szobámba mindjárt hozom. feleli.

Körülbelül 5 perc múlva vissza is tért kezében már a lapokat keverve.

- Akkor kezdjük. Huppan le mellém a kanapéra.

- A kártyák szerint ez a szerelem halálra van ítélve. Úgy gondolom, hogy csináljuk meg a delta keresztet. 

- Okés, csináljuk.

- Tudod, hogy kell megkevertem és csináld!

-  Nah ha megvan akkor fordíts!

- Oksa. Nem Jef az igazi ahogy látom, hanem más, talán Kevin lesz az.

- Az kéne még. nevetünk de tudom, hogy a kártyák nem hazudnak.

Hamar eltelt a délután, elérkezett az este, miután hazaértem Lucy-tól elkezdtem készülődni a bulira. Kevin ígéretét megtartva értem is jött, hogy együtt menjünk a buliba. Jef lélegzete is elállt, hogy Kevinnel látott.

- Sziasztok!

- Hali!

-Szevasz!

- Látom Kevin nem viccelsz!

- Látod, hogy a barátnőmmel jöttem, és hol van Jennyfer?

- Nem tudom, de azt igen, hogy kár volt kibékülni.

- Így jártál, hisz ebben az esetben te vagy a hibás, hogy az alakuló kapcsolatod elbaszod. mondtam.

- Oh ezt megkaptad Jef.

- De igaza van.

- Kicsim megyünk valamerre?

- Célozzuk meg a pultot, inni akarok nah meg bulizni jöttünk.

- Ahogy látom Mia kinyílt a csipád! szól be kedvesen Jef.

- Nem csak adom önmagam.

- Nem ilyennek ismertelek meg. néz rám csodálkozva.

- Csak nem ismersz elég jól. mondtam kicsit mérgesen.

-  Gyere, köszönjünk as többieknek. Jöttek Lucy-ék is. mondta Kevin.

- Az jó, és kivel George-gal?

- Aha, együtt vannak.

- Mi van? kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Nem tudtad?

- Nem. Látod azt se tudtam, hogy veled járok. feleltem.

- Akkor nem is kérdezem mert nyilvánvaló igen a válaszod.

- Nah, de nagy egód van. mondtam neki nevetve.

 Alig vártam, hogy végre találkozzunk Lucy-ékal mert a barátnőmnek mindent el kellett mesélnie, hogy hogyan jöttek össze ilyen hamar George-gal. Nem tehetek róla ha kíváncsi természettel lettem megáldva. Körülbelül 10 perc keresés után meg is találtuk Kevinnel Lucy-ékat a bulitól kicsit távolabb a víz mellett.

- Bocsi ha megzavartunk valamit! mondta Kevin vigyorogva.

- Áh, sziasztok jó, hogy itt vagytok. mondta Lucy. Nem zavartatok meg semmiben.

- Csak kicsit ketten szerettünk volna lenni, távol a tömegtől. mondta George.

- Gyere csak, azt hiszem pár dolgot el kell mesélned! húztam Lucy-t  távolabb a fiúktól.

- Bocsi, hogy nem mondtam el amit ezek szerint már tudsz de még egy napja én se tudtam mit szeretnék. Holnap átmegyek hozzátok délután és mindent elmesélek. mondta barátnőm bűnbánó arccal.

- Oké, oké.

- Csajok, hamarosan vége a bulinak. Nem megyünk vissza még egy kicsit? kérdezték kórusban a fiúk.

- Mehetünk. válaszoltuk Lucy-val szinte egyszerre.

A buliból mi is az utolsó között távoztunk haza. Mivel George nem ivott alkoholt ezért ő vitt haza mindannyiunkat.

- Még szerencse, hogy hétvége jön és ki tudom magam a hétfői utazás és felvételi előtt pihenni. mondta Lucy a kocsiban.

- Tényleg hétfőn mész a Stanford-i Egyetem felvételére. jutott eszembe.

- Huh, nem semmi. mondta Kevin. Milyen szakra?

- Jog vagy politológia. válaszolt Lucy. Ha pedig a Stanford nem sikerül még mindig ott a Yale.

- Miért ne sikerülne!? Sokkal okosabb vagy mint én. biztattam.

- Meg is érkeztünk! szólt hátra nekem George miután Kevint hazavittük.

- Hát akkor sziasztok, Lucy várlak délután! köszöntem el barátaimtól.

- Rendben, szia! felelték.

Otthon mikor beléptem még csend volt. -Biztosan még alszanak. gondoltam. Talán jobb is mert eléggé berúgtam és nem akartam, hogy így lássanak. Miután bementem a szobámba és elnyújtóztam az ágyamon egyből el is aludtam.

3. fejezet----> Az új fiú

Mia

-Nem hiszem el, hogy ezt csinálja mekkora egy cafka! mérgelődtem halkan.

- Ne szomorkodj! Nem barát az ilyen! szólt kedvesen Lucy majd megölelt.

- Mia várj! Kevin kiabált.  

Megfordulok majd olyan gyengéden átölelt, szinte majdnem elolvadtam.

- Minden oké? Sajnálom, hogy ezzel a nővel kibékült és nem téged választott mondta majd elengedett.

- Igen. Kicsit mérges vagyok miatta. mondtam szomorúan.

- Megérdemlik egymást! szólt Lucy mérgesen.

Közben becsöngetnek az órára. 2-3 percet vártunk a tanárra. Mindenki elfoglalta a helyét kivéve Jennyfert, mivel be se jött az órára. Talán jobb is így.

- Ma egy új csoport társ jött. A neve George Beer. mondta Smith tanár úr.

Egy magas barna hajú, barna szemű, babaarcú fiatal fiú lépett be az osztályterembe.

- Sziasztok! köszönt félénken a srác.

Az előttem lévő padba cuccolt le. Láttam Lucy-n, hogy szerelem első pillantásra, bele zúgott. Egész kémián számításokat vettünk. Valahogy nem ment nem bírtam koncentrálni. Egyfolytában azon járt az agyam, hogy miért történt így. Kémia után George odajött hozzánk.

- Sziasztok a nevem George. mutatkozott be nekünk.

- Szia Mia vagyok, ő itt mellettem Lucy. feleltem vidáman.

- Honnan jöttél? kérdezi Lucy zavarában.

- Párizsban tanultam eddig, de a szüleim elváltak és édesanyámmal költöztem ide, mivel itt kapott munkát a helyi lapnál, riporter és úgy döntöttünk ide költözünk. Új város, új élet.

- Mi is úgy jöttünk ide édesanyámmal. mondta Lucy.

- Segítünk beilleszkedni. mondtam kedvesen.

- Örülök, hogy rögtön elfogadtatok.

- Ugyan, tudom milyen rossz így egyedül. mondta Lucy.

- Veled mi a szitu Mia? 

- Nem sok. Ebben a városban nőttem fel.  Jó itt, bár néha dög unalom. A szüleimmel és testvéremmel lakok a külvárosban, elég közel az erdőhöz.

- WOW! Szép helyen lakhatsz! mondta meglepetten George.

- Lesz még óránk? kérdezte Lucy.

- Nekem lesz egy külön órám. szóltam mérgesen.

- Milyen óra? kérdezték meglepődve egyszerre.

-Biológia. feleltem.

- Miért nem jössz el? kérdi George.

-  Nem lehet, nyakamon a felvételi az egyetemre.

- Azta, és hova? Milyen szak? kérdi George.

- Patológusnak mennék, ha felvennének. Több suliba is jelentkeztem. mondom nevetve. Ha végeztem átmegyek hozzád Lucy és mikrobiológiára megcsináljuk az előadást oké?

- Oké, várlak.

PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB..miután végeztem a biológia faktal átmentem Lucyhoz, hogy mit csináljunk és mi legyen a téma körünk az előadásunknak.

- Nah milyen volt a fakt? fáradtan kérdi Lucy.

- Szar, hogy finom legyek. mondtam unottan.

- Mert?

- Semmi különös csak olyan részeket veszünk, hogy a fülem ketté áll. Kínai az egész. feleltem.

- Értem. szólt Lucy.

-Kezdjünk hozzá az előadáshoz! mondtam.

- Oké és mi a téma? kérdi csodálkozva Lucy.

- Mikroorganizmusok kialakulása meg ezek. szólok vidáman.

- Mikroorganizmusok? kérdi viccesen barátnőm.

- Igen azok. válaszolok mosolyogva.

3 órán át dolgoztunk az anyagon, egyszer csak megszólalok.

- Láttam, hogy néztél az új gyerekre.

- Mé? Hogy néztem?

- Mint aki beleesett.

- Nah, bekaphatod a bal bokám.

- Ismerlek. néztem rá kicsit szigorúan.

- Semmi esélyem ellened, de őszintén igen.

- Tudtam én. szóltam önelégülten.

Az előadás befejeztével haza indultam. Vezetés közben még próbáltam feldolgozni a mai napot. Nem értem Jeffrey-t, hogy fogadhatta vissza ezt a nőt. Lucy belezúgott az új gyerekbe. Anyám meg kéne tanulnom, hogy házi nyúlra nem lövünk. A gáz az, hogy pont az kell. Gondolataimba merülve, gyorsan feleszmélek arra, hogy már haza is értem.

MÁSNAP...a suli felé ment felveszem Lucy-t a házuk előtt.

- Szia!

- Szia! Szállj be!

- Mizus?

- Áh semmi hulla vagyok hamarosan felvételi és érettségi.

- Ne is mond! Mikor mész felvételizni?

- Pár nap múlva!

- Szorítok!

- Köszi!

- Mi lesz velünk azután ha felvesznek? kérdezi tőlem Lucy.

- Mi lenne? Semmi. Úgyse biztos, hogy felvesznek.

- Ne légy negatív!

- Meg is érkeztünk. Nicsak kit látnak szemeim! szólok gúnyosan.

- Látom. Ne aggódj nem lesz gond! De te nála jobbat érdemelsz! pl mint Kevin.

- Van nője. mondtam miközben bezártam a kocsi ajtót és elindultunk a bejárat felé, ahol George kedvesen üdvözölt minket.

- Jó reggel csajok!

- Szia! fogadta Lucy a köszönést.

- Hali. mondom álmosan.

- Ma hány óránk lesz? kérdezte Lucy, miközben az órára megyünk.

- 4 lesz szerencsére. felelem vidáman.

- Úgy gondolom 2. óra után elmehetnénk,! javasolta Lucy.

- Jaja. Nem ártana egy kis lazítás. mondtam.

A második óra után lementünk a tóhoz közeli pizzázóba.

- Jó ötlet volt idejönni. szólt George.

- Még Jeffrey hozott ide pár napja mielőtt visszafogadta az exét. mondtam szomorúan.

- Ne gondolj rá egyfolytában! szól rám Lucy.

- Jó, hogy ma be se jöttek suliba nah mindegy.

- George! Lehet egy személyes kérdésem?!

- Persze.

- Szóval öhöm..jársz most valakivel?

- Nem járok senkivel. mondta halkan.

- Lucy veled mi a szitu? kérdi zavartan George.

- Jelenleg nincs kapcsolatom. Az első a tanulás utána a többi. válaszolt Lucy.

- Későre jár mennem kell. álltam fel az asztaltól.

- Okés. hazaviszel? kérdi Georg.

- Persze alap. válaszoltam nevetve.

Miután haza vittem barátaimat bezárkóztam a szobámba majd sírva borultam az ágyamra, totálisan össze vagyok törve.

 

2. fejezet---> Lelki harcok

Lucy

Miközben a Pool Pizzériában ettünk Miával nem baráti, hanem testvéri szinten voltunk.

- Mia ne is tagadd, hogy tetszik neked Jeffrey!

- Na jó te vagy a legjobb barátnőm ezért őszinte leszek, igen tetszik de mikor vele beszélek vagy rá gondolok a szívem a torkomban, a gyomromban pillangók táncát érzem. 

- Anyám! Te bele estél a gyerekbe, mint vak ló a gödörbe. nevettem.

- Talán. De tuti nem vesz észre. Nem vagyok olyan mint Jenny.

- Hümmm. Szerencsére, te pont az ellenkezője vagy, ami szerény véleményem szerint jó.

- Jó oké. nevet fel Mia. - Szerintem tuti van valakije. Tuti azzal a bögyös barna hajú, beképzelt kis csajjal van együtt.

- Nem hiszem, de benne van a pakliban, én se bírom azt a libát.

- Mit gondolsz? Mit kéne tennem? szólt szomorúan.

- Hú, jó kérdés. Szerintem beszélgess vele, ismerd meg. Lehet, hogy csak fellángolás amit érzel.

- De nem merek.

- Ne félj veled vagyok! Tudod, hogy rám számíthatsz!

- Tök csúnya vagyok, úgyse vesz észre, meg a pasik nem szeretik az okos nőket.

- Ne haragudj, de szerintem nem hozzád való van benne valami fura.

- Fura!? nézett fel.

- Aha de nem tudom, hogy mi.

- Nem haragszok, lehet, hogy igazad van. De szeretem őt és nem tudom miért.

- Pasik! Velük csak a gond van. Azt a hülyeséget meg verd ki a fejedből, hogy csúnya vagy. Lehet, hogy nem ő a hozzád való pasi, például ott a haverja.

- Nem hiszem meg csak haverként tekintek rá és van barátnője is. Na meg a legjobb barátja Jeffrey-nek.

- Nem tudtam, hogy foglalt és így hajt rád. 

- Miért gondolok Jeffrey-re? Meg arra ahogy megismertem.

- Szereted őt.

- Hahha nagyon vicces. nevet Mia.

Pár nap elteltével....................AZ ISKOLÁBAN

Hétfő reggel az iskolai kávézóban Mia az egyik könyvébe belemerült, Jeffrey az egyik asztalnál ülve nézte, hogy olvas.

- Szia Mia! köszöntem barátnőmnek.

Mia ilyedten pillant fel könyvéből.

- Szia Lucy! köszön vidáman Mia. Mi ez a jókedv? Rég láttalak ilyen életvidámnak.

- Csak örülök, hogy újra veled lóghatok, untam magam otthon. Kihúztam a széket és kényelmesen barátnőm mellé ültem. - Milyen volt a hétvége?

- Elment. Olvastam, tanultam meg Rock koncerten voltam.

- Az jó, és milyen koncerten voltál?

-Evanesence, colossal voltam.

-Colos? kérdeztem.

- Kevin, Jeffrey haverja.

- Mesélj mi volt? kíváncsiskodtam.

- Pénteken mikor haza mentem utána hívott. Kérdezte, hogy szombaton van -e programom és mondta, hogy van 2 jegye. Este 8kor értem jött, de előtte elmentünk sörözni majd utána konci. Nagyon jó volt. Rég voltam önmagam egy pasi mellett. A Last in Paradise szám alatt átölelt és megcsókolt.

- Mi van? Te meg ő! döbbentem le.

- Nem járok vele kedvelem őt meg a legjobb barátja Jeffreynek elmondtam neki, hogy tetszik a haverja. A csókkal úgy vagyunk, mintha meg se történt volna.

Közben Jenny is megérkezik a suliba és elindul a kávézói részbe ahol megpillantja Jeffrey-t.

-Ott van az én Jeffrey macim! gondolja.

Oda libeg a magas sarkújában és a kopogásra mi is elhallgatunk Miával.

- Szia Jeffrey! Hogy vagy szerelmem? örvendezett Jennyfer és szenvedélyesen megcsókolta.

Mia látván a történteket elszomorodott és csalódott barátnőjében, hogy tehet ilyet. Jennyfer tudta,hogy Mia beleszeretett Jeffrey-be de a legnagyobb örömére a fiú nem tudta, hogy a lány őszinte tiszta szívvel szerette.

- Szia Jenny! Köszönöm kicsim, már jól, hogy itt vagy. mosolygott Jeffrey.

- Olyan jó volt a hétvége! Annyira örülök, hogy újra együtt vagyunk. mondta kellő hangerővel, hogy Mia is hallja.

- Mi..a...! Ti? lelkendezett Kevin. -Gratula haver!

Kár, hogy Mia téged szeret közben meg se érdemled a szerelmét. gondolta Kevin.

Jennyfer megfordul és odajön hozzánk köszönni.

- Sziasztok csajszik! Hogy vagytok?

- Szia, még élünk. Mikor békültél ki Jeffrey-vel? kérdeztem.

- Még szombat este. Egyik barátnőmnél volt házibuli és megbeszéltük a dolgokat. Újra együtt lelkendezett Jennyfer.

- Gratulálok! mondta Mia. Látni a szemén, hogy fáj neki a dolog.

- Köszönöm csajok! Majd órán találkozunk. ezzel visszament Jeffrey-hez és Kevinhez majd Jeff ölébe ült.

- Mia gyere menjünk fel a kémia laborba! szóltam halkan.

-Oké induljunk. válaszolt.                         

Az iskola világa

Mia

Az első nap egy hagyományos iskolai rendezvénnyel kezdődött, ahol a suli apraja-nagyja részt vett. Az iskola igazgató mondandója után elkezdődött az iskolai beavatás. Hatalmas bulinak indult mindenki számára kivéve nekem. Az ünnepségen megpillantottam egy magas, szőke, kék szemű fiatal srácot. Bele is szerettem pedig a nevét se tudtam és itt kezdődött a későbbi bonyodalom. Később kiderült, hogy Jennyfer exe, Jeffrey Cooper. A tanítási napok alatt elég sokszor összefutottunk az iskolai kávézóban ahol sokszor kávéztam Lucyval és Jennyferrel. Kávézás után felmentünk megnézni a heti órarendet, ahogy kiderült az angol óra egy elég eldugott terembe lesz. Mind a hárman felkészültünk a kezdődő órára mikor megláttam, hogy Jeffrey is a teremben van és elindult a helyére ami pont előttem lévő pad volt. Egyszer csak hátra fordult és tollat kért tőlem mivel a tolltartóját szokása volt otthon hagyni. Zavaromban rotringot adtam toll helyett.Közben a tanár belépett és Jeffreyt és engem kihívott felelni. Az óra után végre tudtunk Lucyval beszélgetni de minthogy kiderült Jeffrey a hátam mögött volt és mindent hallott az órai dolgokról és azt, hogy mit gondolok róla. Egyszer csak Jeffrey megszólalt:

- Köszi nem kell ennyire szeretni.

Döbbenten fordulok hátra s kedvesen megszólalok:

- Ki mondta, hogy szeretlek téged?

Erre mindhárman nevetésbe törtünk ki. Utána meghallottuk, hogy Jennyfer közeledik. Csengetéskor Jeffrey-vel szétváltunk mivel nekünk órára kellett mennünk. Egyszer csak megszólal Jennyfer:

- Újra össze akarok jönni Jeffreyvel mivel rájöttem, hogy szeretem.

-Honnan tudod, hogy akar tőled valamit? kérdeztem.

- Ne haragudj meg de mi van akkor ha más jön be neki? kérdezte Lucy.

- Bocs, hogy ezt mondom bogyó de az lehetetlen. válaszolt Jennyfer.

- Újra kezdeni exel olyan mintha a döglött kutyádat kiásnád a kertből. gyorsan feleltem.

- Ha már itt tartunk, mit beszéltetek Jeffrey-vel? kérdezte Jennyfer.

- Segítséget kértünk tőle az angol házihoz. mondtam sietve.

Jennyfer rohant az osztályterembe. Mi Lucyval lassan követtük.

- Csak nem bejön neked Jeffrey?  kérdezte váratlanul Lucy.

- Nem rossz de nem az én esetem. vágtam rá hirtelen.

- Nekem nem úgy tűnik. válaszolt vigyorogva Lucy.

2 perc késéssel beértünk a terembe ahol már folyt az angol történelem. Miután leültünk a helyünkre megszólal ingerülten Jennyfer:

- Hol voltatok eddig?

- Sorry nem tudok acélbetkósban futni. válaszoltam. 

A nehéz tanítási nap után elmentünk Lucyval pizzázni az egyik törzs helyünkre.

1. fejezet----> Bekerülés egy új környezetbe

PROLÓGUS

Lucy

Nem rég költöztem New Yorkból Wyomingbe édesanyámmal. Mivel munkája miatt ide helyezték át. Izgatottan várom a mai első tanítási napomat. Az iskola nem hasonlít egy hagyományos iskola épületre inkább egy hatalmas családi házra.

Ahol megismertem legjobb barátnőmet Mia Angelt. A barátságunk nem éppen a hagyományos módon indult, akkoriban Mia egy Jennyfer Black nevű csajjal lógott aki az iskola hercegnőjének képzelte magát. Mia az első pillanatba nem volt szimpatikus számomra, mert eléggé vad természete miatt volt híres. Nem akartam az iskola hercegnőjével és csatlósaival barátkozni de a végén mellettük kötöttem ki. Ne érezzem magam egyedül Mia elkezdett felém nyitni. De idővel rájöttem, hogy a vad külső mögött szelíd lélek rejtőzik. Ahogy egyre jobban megismertem rájöttem, hogy az álarc mögött valójában egy jó ember bújik meg.

Szereplők:

- Mia Angel
- Lucy Richards
- Jefferey Cooper
- Simon Reed
- George Beer