7. fejezet-->Felvételi az egyetemre 2.

Mia

 PÁR HÉT MÚLVA: 

Másnap az iskolai kávézóban találkoztunk Lucyval a szokásos kis asztalkánknál, ahol látjuk az új rózsa ágyásokat. Lucy nagyon boldog és kíváncsi vagyok, hogy George az oka vagy megkapta az egyetemi értesítőjét.

-Szia Mia! 

-Szia Lucy! nézek fel a tankönyvből.

-Te már megint tanulsz? kérdezi nevetve majd borítékot nyom a kezembe.

-Ez mi? kérdezem. Csak nem? kérdezem boldogan.

- De. a felvételi. annyira örülök.

-Gratulálok! mondom majd megölelem.

- Van első óránk?

- Nincs mondom álmosan. Mit tudsz az iskoláról?

- Öhmm Google a barátunk. mondja nevetve Lucy.

-Nyomás az iskolai könyvtár! még ki sem mondom de már elindulok és a kávé majdnem rajtam landol.

Belépünk a könyvtárba, rajtunk kívül csak a könyvtáros Mr. Adam Arrow aki egy magas középkorú fazon tartózkodik ott.

- Sziasztok lányok!

- Jó reggelt Mr. Adam! köszönünk Lucycval kórusban.

Áthaladva a sorok között leülünk az egyik számítógéphez. 

- Nh lássuk mit találunk a sulidról. mondom Lucynak.

-Google-n nézd meg. jabasolja Lucy.

- Okés meg is van.

- "A Stanford Egyetem (Stanford University, teljes nevén Leland Stanford Junior University) egy magánalapítású egyetem a Kalifornia állambeli Stanfordban, nagyjából 60 kilométerre délkeletre San Franciscótól. Alapítója Leland Stanford vasúti iparmágnás, majd Kalifornia kormányzója, aki fiatalon elhunyt egyetlen fiának, Leland Stanford jr.-nak az emlékére hozta létre a gyermeke nevét viselő intézményt.

A Stanford Egyetem a Szilícium-völgy szívében fekszik szó szerint és történelmileg is. A tudományos és a sportélete is jelentős. Az intézethez tartozik a Stanford Linear Accelerator Center (SLAC) nevű részecskefizikai kutatóközpont."

- Ezt néz Mia! mutat Lucy egy képre.

- Azta ez hatalmas! jegyzem meg.

- Mia nézd ki jön ott! Ránézek Lucyra majd az ablak felé. Jeffrey közelít felénk. 

- Sziasztok! köszön Jeff. Látom rajta, hogy valami baja van.

- Szia! köszön Lucy.

- Szió! köszönök. Mi a baj? Ne tagadd, hogy semmi mert látom rajtad.

- Öhmm...Nincs semmi! tagad Jeff először.

Ha szemmel ölni lehetne a legtöbb ember már giliszta eledel lenne. úgy ránéztem. Mire megszólalt, hogy Jennyfer a baja.

- Sose menj vissza egy régi szerelembe, ez olyan mintha könyvet újra és újra elolvasnál miközben már tudod hogyan végződik. szól Lucy.

- Végülis jah. ért egyet Jef is. Én csak bólogatok.

- Mit nem csinált már? Megint megcsalt? kérdezem halkan Jefftől.

Lucy kérdőn néz majd megszólal: - Okés miről maradtam le? kérdezi kíváncsian.

- Én nem tudok semmit, de ha tudnék akkor sem nekem kell elmondani. De mint tudjuk Jen semmit se vall be. mondtam. Szóval tegnap mikor futás közben elhaladtam Jenék háza előtt láttam egy másik pasival csókolózni de szerencsére nem vett észre. Ne haragudj Jef nem akartam, hogy tőlem tudd meg.

Jeffrey a hír hallatára leült a mellettem lévő székre s én baráti alapon megfogatam a kezét, hogy tudja rám mindig számíthat..

- Köszönöm Mia! majd ad egy puszit a homlokomra. 

Lucyval egymásra nézünk majd miután Jef elment tovább nézegetjük az infókat az egyetemről.

1 ÓRÁVAL KÉSŐBB: Jennyferrel is összefutunk, mintha semmi se történt volna úgy jön hozzánk.

- Halihó lányok! Mizu? Mi ez a rossz kedv? hümm de jó színésznő gondolom.

- Hali nem sok csak tanultunk a könyvtárba. mondta Lucy bár szíve szerint lelógatná az emeletről.

- Szia semmi kül hajnalig tanultunk. mondom fáradtan.

- Nem találkoztatok Jeffel? kérdi ártatlanul.

- Nem. Összevesztetek? kérdezem mintha semmit se tudnék.

- Igen de sokat veszekszünk mostanság. válaszolt Jen.

- Min vesztetek össze? kérdezem.

- Azt vette a fejébe, hogy megcsalom. mondta.

- Tudtommal már nem egyszer csaltad meg. mondta neki Lucy.

- Nem nem igaz sosem csaltam meg! kiabálta Lucynak Jen.

. Aha nekem meg tollas a hátam! válaszolt vissza Lucy.

Jennyfer erre már nem tudott mit mondani annyira meglepte Lucy válasza. Ezzel kiment a tanteremből.

- Még neki áll feljebb! jegyzem meg.

- Azoknak jó akiknek nincs kapcsolatuk. mondta Lucy viccesen.

- Nem, mindig jó ha az ember egyedül van. Néha jó ha van aki szereti az embert a családján és a barátain kívül. mondom.

- Veled és Kevinnel minden oké?  kérdi Lucy.

- Elvagyunk csak még nem tudja, hogy felvettek az egyetemre, igaz nem patológiára hanem természettudományra. Szóval egy szakra és egy egyetemre járunk majd. mondtam barátnőmnek.

- Jujj de jó! örül Lucy. De miért nem mondtad meg?

- Nem akartam, hogy megtudja. Elárulom, hogy még a szüleim se tudják csak te. Így mi lesz veled és Georggal? kérdezem miközbe pakolok ki órára. 

- Nem tudom. nem szóltam még neki. Veletek mi lesz? kérdi barátnőm.

- Nem tudom, talán szakítunk. De ez még a jövő zenéje. 

- Kevin nagyon szeret téged, de Jeffrey is ahogy észrevettem. súgja Lucy.

- Nem tudom, hogy mit szeretnék vagy kivel. A fejembe nagy a kavlkád mintha Riói Karnevál lenne. próbálom elpoénkodni a dolgot.

Pár perc elteltével megérkezik Miss. Bloom tanárnő aki művészetet tanít nekünk és egyik kedvenc tanárunk Lucyval. Mi tagadás sosem tudtam olyan gyönyörűen és élethűen rajzolni mint barátnőm. Nálam a tudás megáll a tájképnél és a csendéletnél.

- Kedves csoport ma a kertet vagy annak egy részét fessétek le saját szemszögből! hangzik az utasítás.

- Nem szeretek festeni. mondja Jeff.

- Én szeretek csak nem tudok. felelem.

- Pedig szép van hozzá tehetséged! válaszol a hátam mögül Miss. Bloom.

- Köszönöm tanárnő!

- Szépen alakul ez is Jeff, pasi létedre ügyes vagy!

- Köszönöm! feleli Jeff.

- Lucy drágám ez a rajz gyönyörű és még a macskát is kiegészítésképp odarajzolod. Nagyon szép csak így tovább! lelkendezik Miss. Bloom.

Az óra végeztével felmentünk a terembe. Jen ott ül egyedül láthatóan elég ingerült. Biztos megint egy lógását akarta kimagyarázni. Szünetbe ismét a kávézóba mentünk a fiúk már vártak minket.

- Sziasztok! köszön Kevin. Közben megölel és megcsókol.

- Menjetek szobára! Ha smároltok elhányom magam! mondta ingerülten Jeff.

- Haver mi bajod? kérdi Kevin.

- Csak Jen megint megcsalt. válaszolt Jeff.

- Mondtam, hogy ne fogadd vissza! mondta Kevin a barátjának.

- Ne kezdjetek veszekedni! Ti pasik azt hiszitek ti vagytok a teremtés koronái pedig ha mi nők nem lennénk globális felmelegedés lenne! mondom viccesen de őszintén.

- Ez jó. mondta Lucy nevetve. Erre mindannyian hangos nevetésbe törtünk ki.

- Megkaptátok már a felvételit? kérdi George.

- Miával már megkaptuk. Ősztől a Stanfordba fogunk járni mind a ketten. mondta Lucy.

Látom a fiúk arcán, hogy örülnek de azért sajnálom őket mert Lucyval a nyáron költöznünk kell. Hamarosan már május az a pár hónap gyorsan el fog telni a szallagavatóra való készüléssel.